Nyár

A mézillatban
tenyeremből itatom
kicsi kölykömet.

Ennyi

Üres szívünket
megtöltöttünk semmivel.
Ez volt az élet.

Úgy legyen

Emberre fújni,
hogy ő se legyen többé.
Úgy legyen béke.

Mint egy

Ha nem vigyázol,
mint egy árnyék, úgy maradsz.
Lepke is kerül.

A vonzás

Madár száll a Holdnak.
Leesik a kertedbe.
Hülye kis állat.

Dér

Fulladt virágon
hideg mászik matatva.
Meg fogja rágni.

A szél csöndje

Szerelmes szarkák
a fűben. A szél eláll.
Bőröd keserű.

Lassú forgás

Most már ráérünk,
mint az erdők, az esők,
a kövek, a Nap.

A ragadozó

Véred kövér.
Kibújik a szádból.
Már ne énekelj.

A végmagány

Hideg nyarakon
kölykeidet siratod.
Nem voltál ember.

Baljós napok

Ma elmehetsz még.
Mintha csak úgy mászkálós
kedvedben lennél.

Vert ember álma

Vert ember álma
vértelen és hústalan
asszonyban fürdik.

Öngyilkos

Könyörületet
kért, de csak a sóvárgó
Hold szerette őt.

Keresztúr

Fia lóg a fán.
Néha Isten erre jár.
Sír, mint egy gyerek.

Nyár, délután

Érik az eper.

Öleden vörös illat.

Mitől véres a szám?

Jön és megy

Hosszú, nagy vizek,
széledő, nehéz partok.
Nap jön, megy, megesz.

A biztos

Azt a kis pöttyöt,
a tűhegynyi ragyogást
már nem érjük el.

Jóslat

Vakon nyöszörög.
A kabát alá dugod.
Véredet veszi.

Álmod

Feküdj csak mellém.
Álmod fű alá kúszik.
Mélyebb már nem lesz.

Nekilódul

Fölszáll, aztán le,
nekilódul, visszahull.
Ember, nem madár.

Csak vissza

Egy tükörből ki,
aztán egy másikon be.
Csak visszatalálj.

És úgy

Eső függönyét
egy ujjal félrehúzni.
És úgy lenne nyár.

Csönd lesz

Már nem lesz eső.
Csönd lesz és mi hallgatunk.
Vedd le az inged.

Sose

Tenyered ágyam,
te a markomban fekszel.
Sose ébredjünk.

Dagad

Cseresznyevirág
zöld szárán egy mag dagad.
A Hold megreped.

Hajnal

Árnyékom elfut.
Lemarad az, akitől
mindig menekül.

Viharos

A szél dühösen
kergeti magát. Talán
csak ez a dolga.

Vissza!

Egy virág feje
kibújik csakazértis.
A szél tapossa.

Sors

Ha most elfordul,
arca eltűnik: vissza
se kapja soha.

Éjfél

A Hold lámpása
a híd fölött várja az
utolsó vándort.

Kibomló

Egy rügy fölfakad.
Most minden hó átcsúszik
másik országba.

Idő

Beszorultam már
az ősz és a tél közé,
pedig tavasz van.

Mag

Egy diót török.
Ízében minden téli
kín és vashideg.

Cipők a parton

Nem ám a Halál,
hanem emberek öltek
jókedvvel, önként.

Tavasz, gyötrelem

Galamb gyötör egy
galambot. Belé fészkelt
a féltékenység.

Hírrel jöttek?

Reggel, a ködben
három eltévedt szarka
a kapumra szállt.

Téli reggel

Könnyű kis szélben
napfényzápor hull köré.
Arca sápatag.

Kicsi magány

Szánkót kapott egy
kisfiú. Sír az utcán.
Nincs, aki húzza.

Mindjárt megfagyok

Deres levélen
jégkukac. Fagyos szélben
csak a szívem él.

A rejtőzködő

Hopp, itt besüppedt.
Alighanem szerelem
bujkál a hóban.

Fagyhalott

Test fekszik kuka
tövében: boldog lehet,
mert nem ember már.

A kóbor

Nagy kutya áll az
úton, és mintha kérné:
üssem el végre.

Tél

Kutya vicsorog.
Éhes, fél, zihál, nyüszít.
Csillám a szőre.