Nyár

A mézillatban
tenyeremből itatom
kicsi kölykömet.

Ennyi

Üres szívünket
megtöltöttünk semmivel.
Ez volt az élet.

Úgy legyen

Emberre fújni,
hogy ő se legyen többé.
Úgy legyen béke.

Mint egy

Ha nem vigyázol,
mint egy árnyék, úgy maradsz.
Lepke is kerül.

A vonzás

Madár száll a Holdnak.
Leesik a kertedbe.
Hülye kis állat.

Dér

Fulladt virágon
hideg mászik matatva.
Meg fogja rágni.

A szél csöndje

Szerelmes szarkák
a fűben. A szél eláll.
Bőröd keserű.

Lassú forgás

Most már ráérünk,
mint az erdők, az esők,
a kövek, a Nap.

A ragadozó

Véred kövér.
Kibújik a szádból.
Már ne énekelj.

A végmagány

Hideg nyarakon
kölykeidet siratod.
Nem voltál ember.

Baljós napok

Ma elmehetsz még.
Mintha csak úgy mászkálós
kedvedben lennél.

Vert ember álma

Vert ember álma
vértelen és hústalan
asszonyban fürdik.

Öngyilkos

Könyörületet
kért, de csak a sóvárgó
Hold szerette őt.

Keresztúr

Fia lóg a fán.
Néha Isten erre jár.
Sír, mint egy gyerek.

Nyár, délután

Érik az eper.

Öleden vörös illat.

Mitől véres a szám?

Jön és megy

Hosszú, nagy vizek,
széledő, nehéz partok.
Nap jön, megy, megesz.

A biztos

Azt a kis pöttyöt,
a tűhegynyi ragyogást
már nem érjük el.

Jóslat

Vakon nyöszörög.
A kabát alá dugod.
Véredet veszi.

Álmod

Feküdj csak mellém.
Álmod fű alá kúszik.
Mélyebb már nem lesz.

Nekilódul

Fölszáll, aztán le,
nekilódul, visszahull.
Ember, nem madár.

Csak vissza

Egy tükörből ki,
aztán egy másikon be.
Csak visszatalálj.

És úgy

Eső függönyét
egy ujjal félrehúzni.
És úgy lenne nyár.

Csönd lesz

Már nem lesz eső.
Csönd lesz és mi hallgatunk.
Vedd le az inged.

Sose

Tenyered ágyam,
te a markomban fekszel.
Sose ébredjünk.

Dagad

Cseresznyevirág
zöld szárán egy mag dagad.
A Hold megreped.

Hajnal

Árnyékom elfut.
Lemarad az, akitől
mindig menekül.

Viharos

A szél dühösen
kergeti magát. Talán
csak ez a dolga.

Vissza!

Egy virág feje
kibújik csakazértis.
A szél tapossa.

Sors

Ha most elfordul,
arca eltűnik: vissza
se kapja soha.

Éjfél

A Hold lámpása
a híd fölött várja az
utolsó vándort.

Kibomló

Egy rügy fölfakad.
Most minden hó átcsúszik
másik országba.

Idő

Beszorultam már
az ősz és a tél közé,
pedig tavasz van.

Mag

Egy diót török.
Ízében minden téli
kín és vashideg.

Cipők a parton

Nem ám a Halál,
hanem emberek öltek
jókedvvel, önként.

Tavasz, gyötrelem

Galamb gyötör egy
galambot. Belé fészkelt
a féltékenység.

Hírrel jöttek?

Reggel, a ködben
három eltévedt szarka
a kapumra szállt.

Téli reggel

Könnyű kis szélben
napfényzápor hull köré.
Arca sápatag.

Kicsi magány

Szánkót kapott egy
kisfiú. Sír az utcán.
Nincs, aki húzza.

Mindjárt megfagyok

Deres levélen
jégkukac. Fagyos szélben
csak a szívem él.

A rejtőzködő

Hopp, itt besüppedt.
Alighanem szerelem
bujkál a hóban.

Fagyhalott

Test fekszik kuka
tövében: boldog lehet,
mert nem ember már.

A kóbor

Nagy kutya áll az
úton, és mintha kérné:
üssem el végre.

Tél

Kutya vicsorog.
Éhes, fél, zihál, nyüszít.
Csillám a szőre.

Első hó

Mi megfagyunk, de
Isten talált magának
télikabátot.

Rőt a fehérben

Egy paradicsom
maradt a kertben. Parázs
ég a porhóban.

Eltévedve

Valaki sír itt
a sűrű, hideg ködben.
Talán én vagyok?

Özön

Annyi fény árad
a fákon túl, hogy gyáva
vagyok kilépni.

Firkák

Hűs kis szellőkkel
egy fűz árnya a falra
firkál álmokat.

Utolsó őszi remény

Égerfák alatt
vénasszony ül, nagy padon.
Él még, remélem.

Bosszú

Álnokok vágya

hajt, csúf és gonosz lettél,

mint egy kis Isten.

Otthon

Elmész, visszajössz,
elmész, és vissza: otthon
felejted magad.

Vágy

Nehogy egyszer az
történjen, hogy valami
mégis történik.

Az öreg, ősszel

Nem a Nap hűlt ki,
csak te lettél egy bőrzsák
vacogó jegec.

És most?

Egyszer egy láma

megáldott, mert ott voltam.

Most hova álljak?

Hova?

Ott a kapun túl
ugyanaz van ám, mint itt.
Mégis átmegyek.

Széled

A falu fölé
füst terül. Széled egy nyár
minden emléke.

A gyáva

A nyitva hagyott

ajtón szobámba bújt a

menekülő ősz.

Szendergő

Most megálmodom
hogy holnap, holdas éjjel
majd mit álmodom.

Pőre

Már csak a szemed,

csak az arcod öltöztet.

Meztelenedsz.

Ha kérdezi

A gyereknek mondd
azt: ősszel halni talán
még nem érdemes.

Hova?

Nincs nagyobb magány:

az ősz ködébe tévedt

egy rókalepke.

Őszi fa

Pőrére vedlik
a hideg szégyen előtt,
gátlástalanul.

Kerti tűz

Az avarillat
csupa nyár még. De holnap
mind elégetem.

Röpül

A kövér Holdért
egy nagy denevér röpül.
Megeszi gyorsan?

Maradék

Ez itt szép táj volt.
Kicsi is, nagy is. Keresd
meg benne magad!

Éjszaka

Hallod a csöndet?
Rettegés ez, vagy csak a
piszmogó álom?

Hallod?

A hegyek felől
hideg, penge szellő jött.
Csak hegedűszó?

Őszi reggel

A köd: szürke fény.
Hét szürke varjú illik
a szürke kertbe.

Esti félelem

Átkozott erő
húzza alá a Napot
egyre korábban.

Gyerekerdő

Egy titkos ösvény
mélyén sincs soha semmi,
csak egy pici vágy.

Meditál

Álmom a tóra
terül. Lábamig jönnek
az éhes kacsák.

A lusta

A kert végében
az ősz megpihent. Fénnyel
lakott jól dél után.

Katasztrófa

Örvénybe süllyedt
egy levél. Fedélzetén
öt kis hangya volt.

Bíztató

Az Isten jól van.
Most nincs itt. Ne félj, vihar
után visszajön!

Ravasz terv

Csak, hogy szebb legyen
a kert, száz csiga házát
színesre festem.

Az út

Nagyon vén asszony

széllel szemben csoszog.

Sose ér oda.

Emlék

A kicsi gyerek,
aki voltam, még részeg
egy nyár szagától.

El, innen

A hegyek felől
nagy, vörös léghajó jön.
Lehet, hogy értem!

Csönd

A vihar elment.
Áll a csönd. Már gyanús, hogy
sehol egy halott.

Üres kalitka

Csak az elfogott
semmit tartja rabnak ott
egy bolond ember.

Gyerek

Anyja megverte,
de  mint egy méhben, éppen
úgy kuporog el.

Végjáték

Síron anyóka
halott virága virraszt.
És itt az ősz is.

Horgásznak

Fáj ám a pontynak!
A tenger síró halak
könnyeitől sós.

Séta

Sétálni indult.
Nagy fémfagy csapdák lesték
a puha hóban.

Sziget

Egy rossz sziget ez.
Itt hagytál, de kijutok.
Meglátod, egyszer.

Ha

Ha egy kis félős
kukac puskával jönne,
rettegve futnál.

Végre

Ma végre esik.
Egy nagy csiga elrohan
a házam előtt.

Vágta

Térdig ér a víz.
Ló vágtat az esőben.
Szikrázik a sár.

Nyáridő

Sárló, nagy bibék,
ágaskodó, rőt porzók.
Pirulok, kertben.

Az ördög

Az ördög reggel
elaludt. Méhek, lepkék
lepték be kertem.

Az öreg

Bejártam ezer
erdőt, rétet is, százat.
Hol a két lábam?

Koraest

Isten benézett.
Szeme nagy és sárga volt.
Lehet, hogy a Hold?

Egymásnak

Toll száll északról,
délről száz pitypangernyő.
Ki kit győzhet le?

Ma még

Ifjú csalán csíp
a lábamba, de ma még
nem taposom meg.

Délután

Jól megkócolni
a reggel szálirányba
fésült, puha fényt.

Álom

Halott lepke nagy
szárnyát pille szél hozza.
Álomban röpül.

Por

Meghalt egy fa.
Porrá omlott az éjben.
Egy mag élte túl.

Rózsa

A hanyag kertész
kopár földjén rőt rózsa.
Isten jót akar.

Részegen

Virág kelyhében
berúgott hangyák úsznak.
Kell-e szebb halál?

Dehogy

Bolond kis bogár,
dehogy kell megölni, ha
az arcomra száll.